A torták útja menyegzőtől menyegzőkig

 

Nemrégiben újra megnéztem a Vatel című filmet, amely egy 17. században élő francia  konyhamester nem mindennapi kihívásokkal teli hétvégéjét mutatja be. 

François Vatel (Gérard Depardieu), a konyhamester a büszke, de megöregedett és anyagilag tönkrement Condé herceg (Julian Glover) hűséges inasaként azért  varázsol gazdája vendégei elé elképesztő gasztronómiai bőséget és extrém látványosságot, mert a herceg számára ki kell vívni  XIV. Lajos király (Julian Sands) kegyét, mely új lehetőséget termet Condé számára. Vatelre vár a feladat, hogy Chantilly kastélyát a fogadásra alkalmassá tegye, és megszervezze a háromnapos ünnepséget, amelynek éjjel-nappal káprázatosnak kell lennie. A feladat sikeres végrehajtása érdekében Vatel befogja az egész szolgahadat, férfiakat és nőket, fiatalokat és idősebbeket, akik mind azon munkálkodnak, hogy a király elégedett legyen. Megtervezi az ünnepséget, összeállítja az ételsort, s olyan látványosságokról gondoskodik, amik elragadtatást váltanak ki a királyból.  Gérard Depardieu mellett Uma Thurman ésTim Roth gondoskodnak róla, hogy a film is igazi csemege legyen!

Nos, érdemes megnézni a filmet, ámulni-bámulni a csodákon, így a tortákon is (amelyekről nem találtam fotókat a hálón) !!!!

 

A torták éppen a 17.századtól (a film történetének idejétől) válnak igazán impozánsakká, mert ekkortól kezdték cukorból és tojásfehérjéből készült mázzal bevonni a tortaalapokat. Igazi innováció volt az új módszer!  

(Érdemes azonban megemlíteni, hogy a torta-történelem már az ókorban egy menyegzővel, Nagy Sándor híres suzai menyegzőjével kezdődött. A nevezetes alkalomra készített torták  gabona, mandula, dió és szárított gyümölcsdarabkák mézes tésztájából készültek, félbevágva és betöltve ánizsos, kecsketúrós, mézes krémmel.  A tetejét szintén mézbe mártott rózsaszirmokkal díszítették, és fehér nyúzott mandulából mágikus jeleket raktak ki rajta.)

A torták gasztronómiai diadala töretlenül folytatódott a 18.században is, főként az emeletes, díszes tortaköltemények hódítottak a királyi és főúri palotákban, kastélyokban.

A 19.század közepén igazi szenzációnak számított a Viktória királynő és férje (Albert) költséges esküvői tortája, mely nem a megszokott, törékeny piskótából készült, hanem gyümölcstorta volt, tele cukorral, szárított gyümölcsökkel, és – természetesen – különféle tömény szeszes italokkal.  A királynő dobozba csomagolt szeleteket ajándékozott emlékül a vendégeknek, ezeket sokan megőrizték az utókornak, napjainkban pedig már gyűjtői daraboknak számítanak: míg két autentikus szeletet a Royal Trust gyűjteményében őriznek, a különféle árveréseken is felbukkannak időről időre – egy eredeti dobozában lévő szelet utoljára 2016-ban cserélt gazdát 1500 fontért (több mint 600 000 forintért). (forrás: https://mult-kor.hu/viktoria-kiralyno-135-kilos-mualkotasa)

 

A royal-torták díszes példánya II. Erzsébet királynő esküvői tortája is. II. Erzsébet még hercegnő korában házasodott össze Philip Mountbattennel 1947-ben. Az esküvőjükre készült tortaköltemény a tradicionális gyümölcsös-alkoholos fajta volt. Fülöp herceg a díszkardjával vágta fel a négyemeletes tortát, melyet aztán 2000 vendég között osztották szét.

 

 

Álljon itt  végül Diana és Károly esküvői tortájának fotója is, hogy aztán elhagyjuk a felhajtást, és megnézzük a modern torták világát is!

 

A 20.század utolsó harmadától forradalmi átalakuláson ment át a tortadivat. A tradicionális alapanyagok mellett vagy helyett megjelentek újak. Készülnek cukormentes, gluténmentes, minden-mentes torták. A korábbiaknál is hangsúlyosabb a gyümölcsök jelenléte. Egyre gyakoribb a minimalista megjelenésű torta, de persze egy-egy szülinapi - vagy menyasszonyi példány ma is továbbviszi a századok során kialakult tradicionális vonalat, vagyis gyakori a díszes ünnepi torták pompázása az asztalokon..

 

Kapcsolódó termékünk: az előrendelhető, valódi fából készülő, minimalista stílusú, gravíroztatható és forgatható tortatartó!